Szeret, vagy nem szeret?
Állok az óra alatt a téren,
vastagon ül a vállamon a hó.
Állok itt, de nem tudom, mire várok.
Hogy előkerülj.
Hogy nevetve szaladj felém,
mint még tegnap tetted.
Vagy tegnapelőtt?
Mikor volt utoljára?
Túl régen volt már.
Itt voltunk az óra alatt,
mintha az időnk számlálva lett volna.
Le kellett volna dönteni ezt az órát, mikor azt mondtad.
Mikor erre sétáltunk visszafelé, és azt mondtad:
nem akarsz elköszönni,
és ne kelljen többet elköszönni,
és döntsük le az órát, ami alatt találkozunk mindig,
mert már nem lesz rá szükség.
Én meg azt mondtam
nagy naivan,
hogy majd mosolygunk rá inkább,
mert az elköszönős idők elmúltak,
és már csak együtt sétálunk mellette.
Pedig egyedül állok most itt.
Senki sincs már a városban,
az éjszaka is sötét lenne, ha nem lenne ez a temérdek hó,
meg a lámpák.
Nem fázok. Ha rád gondolok, nehéz fáznom.
Most jut eszembe, hogy vajon mit is kéne csinálnom.
Eddig nem gondoltam rá, és rámesteledett.
Haza kéne mennem.
Vagy le kéne döntenem az órát.
Margarétaszirmokat már hiába számolnék,
mert megmondtad, hogy nem szeretsz,
és igazad is volt,
ha nekem nem is tetszett.
Dupla, vagy semmi.
Mert vagy te meg én,
vagy te sem, és én sem.
Én legalábbis biztos nem vagyok nélküled.
Kruza Anna